Érvek a budapesti olimpia ellen

Budapest történetének első helyi népszavazását szeretnénk megrendezni, hogy megkérdezzük a város lakóit, szeretnék-e a kormány 2024-es olimpiai pályázatát és az ezzel járó anyagi veszteségeket és kockázatokat. Ehhez 138 ezer aláírásra van szükségünk.

Nem rábeszélni, hanem meggyőzni szeretnénk titeket, így az alábbiakban kifejtjük az érveket, melyek alapján állást foglaltunk a kérdésben.

a) A biankó csekk

Képzeld el, hogy valaki, akinek mind a pénzügyi felelősségében, mind a megbízhatóságában komoly okod van kételkedni, a megkérdezésed nélkül elviszi a hitelkártyádat egy nagybevásárlásra, a barátai és üzlettársai boltjaiba. Hogy mit fog venni, és mi a keret, azt nem mondja meg előre. Üdv a budapesti olimpián.

A kormány egy biankó csekkre pályázik a budapesti olimpia költségeire. A biankó csekk a kifizető és a kedvezményezett nevét tartalmazza, de az összeget nem, várományosa tehát annyit ír rá, amennyit akar. Ha Budapest elnyeri a 2024-es olimpia rendezési jogát, azzal kötelezettséget vállal rá, hogy, bármennyibe is kerüljön, megrendezi az olimpiát az előre meghatározott időpontban. A budapesti olimpia költségeit pedig nem a Nemzetközi Olimpiai Bizottság állja, és nem is a rendezésből politikai tőkét kovácsolni és tovább gazdagodni próbáló Fidesz-kormány, hanem mi, a magyar adófizetők, akiknek eddig senki sem kérdezte a véleményét.

b) Irreális becslések

Hogy pontosan hol fognak megállni a budapesti olimpia költségei, azt nehéz előre megmondani. A kormány által megbízott PwC most 774 milliárd forintra becsüli a budapesti olimpia árát, de ezt egyhangúlag megkérdőjelezik a szakértők. Ez a szám annak az eredménye, hogy a kormány többször újraíratta a tanulmányt a PwC-vel, miután eleve szükségesnek minősített olimpiai beruházásokat, hogy csökkentse a költségeket. A tanulmánynak ráadásul alapvető hiányosságai vannak: nem számol például biztonsági kiadásokkal, pedig az eddigi olimpiák során többször volt már példa terrorveszélyre.

Az eddigi olimpiák átlagos rendezési költsége 5.2 milliárd dollár, azaz körülbelül 1524 milliárd forint, az infrastrukturális beruházások nélkül. Az utóbbi a kormány szerint is drága lesz, mivel az ország infrastruktúrája rengeteg fejlesztést igényel, így reálisan 3-5000 milliárd forintra számíthatunk. Viszonyításképp Magyarország teljes 2017-es költségvetése körülbelül 17500 milliárd forint, a várható hiány pedig körülbelül 1100 milliárd.

Azt tehát tudjuk, hogy nyerni biztosan nem fogunk a magyar olimpián, és hogy valószínűleg rettenetesen sokat bukunk rajta. Az eddigi olimpiák adatai meglehetősen beszédesek: olimpiarendezés még soha nem volt jövedelmező,1960 óta nem volt olyan alkalom, mely ne lépte túl a költségvetési tervet, az átlagos költségtúllépés 1976 óta pedig 156%.

c) A Fidesszel még ennél is drágább lehet

Van Magyarországon két tényező, melyek tovább emelhetik ezt az összeget: a korrupció, és hogy a szükséges sportlétesítmények nagy része hiányzik, mivel sok olimpiai sport gyakorlatilag nem létezik az országban. Sokkal több új létesítményre és beruházásra lesz szükség, mint például Londonban, Párizsban vagy az USA területén tartott olimpiákhoz. Ráadásul itthon a korrupció egyik legjövedelmezőbb formája pont az infrastrukturális pályázatok elcsalása kormányközeli beruházócégek által.

Mivel mindkét szempontból rendkívül hasonlóak Magyarországhoz, a fejlettebb és kevésbé korrupt nyugati országoknál jobb összehasonlítási alap lehet a körülbelül 15000 (!!!) milliárd forintba kerülő, szétlopott Szocsi téli olimpia, vagy a több, mint 2350 milliárdba kerülő Azerbajdzsáni Európai játékok (ez egy amolyan miniolimpia).

Csak a pályázás költségét körülbelül 15 milliárd forintra tervezték, de a kormány ezt nemrég emelte másfél milliárd tanácsadói díjjal, mert Róma polgármestere elállt az olimpiarendezéstől. Ez egyébként egy több hónapos, a magyar pályázat szempontjából irreleváns hír, mely a többi pályázót nem késztette hasonló lépésekre. Az olimpiai pályázat megmutatja kicsiben, hogy milyen pazarlásra számíthatunk nagyban, ha a kormány elnyeri a 2024-es olimpia rendezési jogát. Már most akkora pénzek tűnnek el verseny nélküli pályázatokon, hogy sokan arra gyanakszanak, a cél valójában nem az olimpia megrendezése, hanem a pályázatra szánt pénz elsikkasztása, mely önmagában sem kis összeg.

Mindehhez hozzá tartozik, hogy az olimpiai tervekkel együtt az évszázad másik nagy lopását beruházását készíti elő a kormány: Paks II összesen legalább 3700 milliárd forintba fog kerülni (korrupció nélkül), ami évente nagyjából 300 milliárd forintot jelent. A kormány becslései legalábbis így szólnak, de ezt nehéz ellenőrizni, mivel az egész beruházás titkos és elszámoltathatatlan. Mindenesetre, ha bármelyik beruházás költségeivel kapcsolatban akár a legkisebb mértékben ferdített a kormány, ami igen valószínű, akkor a Görögországéhoz hasonló gazdasági válság várhat az országra, melynek hatását évtizedekkel az olimpia és a Fidesz után is érezni fogjuk. 

d) Cirkusz a népnek és kenyér a csókosoknak

A sportolóink olimpiai sikereire valószínűleg külföldön is számíthatunk, az olimpiarendezés legjobb forgatókönyve pedig az, hogy óriási kölcsönök árán valahogy elkerüljük a teljes anyagi csődöt, és tovább nő az államadósság. Akkor mégis ki nyerhet ezzel az egésszel? Természetesen az, aki épp a bevásárlóközpont felé szalad a hitelkártyánkkal.

A kormány népszerűsége sokat csökkent az elmúlt években, a magyar állampolgárok kezdik észrevenni, hogy a szomszédos országok elhúznak mellettünk. A versenyképességi és korrupciós mutatóink a rendszerváltás óta nem festettek ilyen sötét képet. Egy budapesti olimpiából újra politikai tőkét kovácsolhatna a kormány, néhány évre megszilárdítva a pozícióját: már most nemzeti egységről” beszélnek, és a térképre való felkerülésről”. A beruházások álpályázatai pedig minden eddiginél jövedelmezőbb mutyikkal kecsegtetnek a kormányközeli óriáscégeknek.

A Fidesz cirkuszt adna a népnek, ha kéri, ha nem, és megtartaná a kenyeret, még ha közben romba is dől a magyar gazdaság.

– Corsano Dániel

a) Rendszerszintű problémák

Még a kormány által megrendelt tanulmány szerint is 774 milliárd forint többletköltséggel járna az olimpia megrendezése; ez az összeg pedig szakértők szerint könnyen a többszörösére nőhet. A budapesti olimpia helyett azonban a valódi problémák megoldására van ma szükség Magyarországon. 2010 óta a Fidesz "unortodox" gazdaságpolitikája következtében annyiféleképpen szakad le a régiótól az ország, hogy összefoglalni is nehéz.

Gazdasági versenyképességben, életszínvonalban és átláthatóságban évek óta Európa sereghajtói vagyunk. Emellett különösen súlyos, az ország jövőjét közvetlenül veszélyeztető problémák vannak az egészségüggyel és az oktatással. Azonnali oktatási reformok nélkül újabb generációk fognak anélkül felnőni, hogy egyenlő esélyt kapnának Európa munkaerőpiacán. Az egészségügy reformja nélkül pedig továbbra is elkerülhető és gyógyítható betegségek fogják megkeseríteni honfitársaink életét.

b) Egészségügy: évi 170-180 milliárd hiányzik

Egészségügyi kiadásokban Magyarország még a visegrádi országokhoz képest is le van maradva: éves szinten 170-180 milliárd forint hiányzik ahhoz, hogy felzárkózzuk a visegrádi hármak átlagához. De még csak a pontos számokat sem kell ismerni ahhoz, hogy tudjuk: az egészségügy alulfinanszírozottsága a kormány egyik legnagyobb bűne. Jól látszik ez a legfeljebb internetes mémeket tápláló kórházi koszton, a koszos, fertőző kórtermeken, az alulfizetett és demoralizált dolgozókon, a hálapénzes rendszer beágyazottságán, vagy épp azon, hogy az orvostanhallgatók jelentős része külföldön vállal munkát. Az egészségügy közben a kormány asszisztálásával szakad ketté: a drága magánkórházak virágoznak, a miközben a közellátás „szegényellátássá” sorvad.

Ha a kormány úgy gondolja, hogy az ország képes egy – minden költséget összeadva – több ezer milliárd forintba kerülő olimpiát rendezni, képesnek kell lennie a minőségi egészségügyi ellátás biztosítására is.

c) Oktatás: csökkenő finanszírozás, romló PISA-eredmények

A másik komoly probléma az oktatás alulfinanszírozottsága, a kormány által erre a területre előirányzott összeg ugyanis évről-évre csökken. A magyar oktatás nemhogy nem versenyképes, de gyakran az alapfeladatait sem látja el. Ráadásul az elköltött pénz is egyre kevésbé hatékony, ahogy ez a PISA-felmérésekből is látszik.

Budapesti olimpia helyett az oktatás intézményrendszeri és finanszírozási reformjára van szükség, sikeres nemzet ugyanis sikeres fiatalokból lesz. Kiemelt fontossággal kell kezelni az informatikai felszerelések biztosítását és fenntartását, a diákok digitális és idegennyelvi kompetenciáinak fejlődését. Nem mehetünk el szó nélkül a pedagógusok és a pedagógiai munkát segítő személyek bérei mellett sem: a fizetések emelése nem csak fontos motiváló eszköz, de a szakma presztízsének és a munkaerő kompetenciájának növelésében is szerepet játszik.

– Papp Gergő

a) Hiányzik a budapesti olimpia támogatottsága

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság előírja, hogy az olimpiai pályázatokhoz széleskörű támogatottság szükséges. A Publicus felméréséből azonban kiderül, hogy a 2024-es budapesti olimpia támogatottsága a magyar társadalom összes rétegében hiányzik. A megkérdezettek háromnegyede szerint ezt a pénzt másra kellene költeni és a válaszadók kétharmada szerint az ország egyszerűen túl szegény az olimpia megrendezéséhez. A válaszoladók inkább az egészségügyet és az oktatást fejlesztenék, valamint a szegénységet számolnák fel ekkora költségvetésből.

A megkérdezettek közül tízből nyolc nemzeti büszkeségből vagy a magyar sikerek iránti lelkesedésből támogatja, tízből hat válaszadó szerint javítaná az ország megítélését az olimpia megrendezése. Ha azonban szembesítjük őket a várható költségekkel, akkor a felére csökken a támogatás. A többség úgy gondolja, hogy a kormány egyoldalúan tájékoztat az olimpia ügyében. Bár a Fidesz-szavazók között, ha nem is fölényesen, de megvan a budapesti olimpia támogatottsága, körükben is többségben van az az álláspont, hogy túl sokba kerülne.

b) Nem elég, hogy a kormánypárt szavazóinak többsége támogatja

Egyrészt a széleskörű támogatottság nem azt jelenti, hogy valamit kicsivel többen támogatnak, mint elleneznek, hanem hogy szinte senki sem ellenzi. Másrészt a Fideszre alig kétmillióan szavaztak 2014-ben, ami az ország népességének ötöde. Budapesten pedig, ahol az olimpia megrendezésre kerülne, a legutóbbi adatok szerint 22 százalékon áll a Fidesz, míg a Jobbikot leszámítva az összes ellenzéki párt összesen 34 százalékon, tehát a különbség nagyobb, mint országosan volt a Fidesz javára 2014-ben.

Összesítve tehát azt mondhatjuk, a Fidesz szavazói körében sem elsöprő a budapesti olimpia támogatottsága. Emellett ez a réteg nem reprezentálja sem az ország népességét, sem a biztos pártválasztókat, főleg nem Budapesten. A Publicus kutatása, mely lefedi a bizonytalanokat és az összes párt szavazóit, rávilágít, hogy mind az ország, mind Budapest többségében ellenzi a 2024-es budapesti olimpiát. A kormánynak kötelessége lett volna megkérdeznie a magyar embereket, mielőtt mindannyiunk jövőjét érintő döntéseket hoz.

c) Kezdeményezhetett volna a kormány is népszavazást, mégsem tette

Egy olimpia megfelelő felelősségérzetet és önismeretet kíván egy pályázó országtól és várostól is. Nem véletlen, hogy számos város, mely indult a 2024-es olimpiáért, időközben visszelépett a városvezetés vagy a lakosok döntése miatt. Legutóbb Róma lépett vissza, szeptemberben. Rómában szintén nem volt széleskörű támogatottsága az olimpiai pályázatnak, és a város még mindig az 1990-ben rendezett labdarúgó-világbajnokság adósságait törleszti. Emellett pedig a korrupció elleni harcban elkötelezett Virginia Raggi polgármester aggódik, hogy az esetleges mutyik miatt a már egyébként is gazdag vállalkozók pénztárcáját növelné a játékok megrendezése.

Boston szintén visszalépett a rendezéstől a No Boston Olympics mozgalom megjelenését követően. Hamburgban a Nolympia mozgalom sikeresen kezdeményezett népszavazást, melyen a hamburgiak visszavonatták a város pályázatát. Budapesten a fenti városoknál sokkal nehezebb lenne megteremteni a szükséges körülményeket, a támogatottság hasonlóan alacsony szinten van, korrupcióban pedig köztudottan "jobban teljesítünk".

Érdemes az érem másik oldalát is megnéznünk: ha a kormány eléggé akar, maga is tarthat népszavazást. A tavalyi október 2-i érvénytelen népszavazás megrendezését egykor azzal indokolták, hogy a választások idején még nem volt aktuális a bevándorlás kérdése az EU-ban, ezért nem is kapott mandátumot a kormány a kérdésben való döntésre. Mivel az olimpia sem volt téma, ezért ugyanúgy hiányzik a felhatalmazás, a kormány mégsem lép.

Úgy tűnik, a Fidesz ugyanolyan elkötelezett a korrupcióval kapcsolatban, mint Raggi polgármester Rómában, de nem ugyanazon az oldalon, és szándékosan kerüli az olimpiával kapcsolatos társadalmi vitát. Mi viszont úgy gondoljuk, hogy Budapest lakosait tájékoztatni kell arról, milyen áldozatokkal jár az olimpiarendezés, és meg kell kérdezni őket, vállalják-e.

–  Urbán Kata

a) Kulturális örökségünk rombolása

A benyújtott pályázat a látványtervei alapján gyökeresen megváltoztatná a mai Budapest arculatát. Az új sportlétesítmények egy része a Duna-parton kapna helyet, amelynek látképe a világörökség részét képezi. A történelmi városkép megőrzése mindannyiunk érdeke, fontos megtalálni a megfelelő összhangot a modern és a klasszikus épületek között. A döntéshozók ezt rendszeresen figyelmen kívül hagyják és játszótérként kezelik a főváros építészeti kincseit; gondoljunk csak a Miniszterelnökség várba való beköltözésére és az azzal járó átépítésekre.

b) Környezeti károk a budapesti olimpia miatt

A budapesti olimpia megrendezése nem csak a város képére, hanem környezetére is komoly hatással lenne. Egyes beruházások visszafordíthatatlan környezeti károkkal, zöldterületek eltűnésével fenyegetnek. A kerékpáros versenypálya koncepciójának esete (az építés helyszínét többször megváltoztatták, az egyik verzió egy természetvédelmi terület volt)  jól mutatja a pályázat átgondolatlanságát, és hogy mennyire nem tartja szem előtt Budapest környezetének megóvását.

A pályázat sikere jelentős beruházásokat vonna maga után, és a kormány felelőtlenségének következtében különösen védett ökoszisztémákban keletkezhetnek károk a budapesti olimpia miatt. Az új utak és épületek körül rendszeressé válhatnak az egyre aggasztóbb budapesti fakivágások is (amelyre az utóbbi időben számtalan példa mellett a legnagyobb sajtóvisszhangot a Városliget fáinak kivágása és a Benczúr-kert felszámolása váltotta ki), ezzel tovább csökkentve a városban még meglévő fák és parkok számát. A budapesti olimpiai terv környezetvédelmi aspektusai csak kirakatelemek, melyek a nemzetközi közösség meggyőzésére szolgálnak; valós megoldásokat a zöldterületek megóvására vagy újak teremtésére nem kínálnak.

c) Területi egyenlőtlenségek elmélyítése

A 2024-es pályázat tervei főleg Budapestet érintik, így kevésbé fejlesztenék az ország igazán rászoruló részeit. Az anyagi terhet azonban nem csak Budapest viselné, ezért a főváros és a kisvárosok, falvak közötti szakadék tovább mélyülhet. Bár a koncepcióban szerepel néhány nagyvárosi helyszín (pl. Győr, Székesfehérvár), az olimpia megrendezésének esetén aligha számíthatunk - a sportlétesítményeken kívül - jelentős fejlesztésekre. Az ország elmaradottabb részeit is érintő, rendszerszintű előrelépésekről alig esik szó. A magyar társadalom szétszakadásának egyik fő okát, az egyre növekvő mértékű területi egyenlőtlenséget csak tovább mélyítene az olimpia.

– Kádár Sándor Miklós